Kedves Blogom!
Hát elkezdődik. Itt ülök a hongkongi reptéren, s várom a holnapot...
Kalandos volt az út. Kezdjük ott, hogy a Bécs-Frankfurt járatot törölték, így esélyem sem volt elérni Frankfurtban a csatlakozást. Rendszer hiba volt, így még egy csomó másik járatot is kihúztak, emiatt aztán 4 órát vártam a jegyeim át könyvelésére.
Az FG felirat alatti táblánál volt a jegyátírás, 6 pultban...
Végül Bangkokon keresztül sikerült eljönni. Bécsben nem kellett már sokat várnom és Bangkokban is volt 1,5 órám át szállni - itt az volt a nehezítés, hogy a check-in pultot eldugták. De megtaláltam és végül ideértem Hongkongba is.
Az akadálypályán itt jött a következő feladat: nincs meg a nagy bőröndöm: Bangkokban maradt... A holnap esti gép hozza, aztán eljuttatják Zhuhai-ba, a hotelbe.
Már csak nekem kell átjutnom. Jön egy fél nap tétlenség, mert a következő komp csak 12:30-kor indul. Ezt a posztot pedig 29-én este 10-kor írom.
A járat törlés miatt szomorú voltam, mert már vártam, hogy újra az A380-assal utazhassak. A világ legnagyobb utasszállítója, és most a felső szinte sikerült becsekkolni, ablak mellé egy 2 üléses sorba - kevesebb embert kell ugráltatni, ha mozogni akarsz. Hát, nem jött össze. Viszont az Austrian Airlines bangkoki járatán egyedül ültem a középső, 4 személyes sorban. Nem ablak melletti, de úgyis csak az utolsó 1 órában lehetett volna nézelődni. És végre egy Boeing volt, abból is a 777-es.
Van itt hely kérem!
Étkeztetés Business Classon...
A Thai Airlines hongkongi gépe pedig egy Boeing 747-es volt. Itt meg a vészkijárathoz kerültem, szóval a lábtérrel nem volt gond (mondjuk a 777-esen sem). Hamar elrepült ez a két óra, épp csak megtudtunk vacsorázni.
Boeing 747 Bangkokban. Irány Hongkong.
Most meg itt vagyok, írom a posztot s közben gondolkodom - biztos jól meggondoltam én ezt? Volt már ilyen, az végül jól sikerült.
Nem könnyű összepakolni egy bőröndöt és csapot-papot ott hagyva elindulni egy új életbe, ahol azt sem tudod mi vár igazán. Oké, hogy belepillanthattam pár hónapja, de az nem ugyanaz...
