A tegnap esti vásárlásnál eszembe jutott a Pösze Nyuszika kontra Festékbolt c. tanmese, amin aztán jót mulattam magamban, úgyhogy gyorsan ki is siettem a boltból, mielőtt a következő posztot már a különleges fehér ingben egy ápolónak tollba mondva sikerül csak megírni... Ha megengeditek azok kedvéért gyorsan elmesélem, aki nem ismerik:

Tehát Nyuszika bemegy a boltba. Pult mögül a medve:
- Szia Nyuszika, mit adhatok?
- Szia Medve koma, ecetet kérek!
- Nyuszika, az sajnos nincs.
Nyuszika szomorúan kiballag, majd másnap reggel visszatér annak reményében, hogy időközben érkezett a nevezett portékából. Belépve a boltba:
- Szia Medve! Ecetet kérek!
Medve koma arcának rándulásából látszik, hogy nincsenek kötélből az idegei, de összeszedi erejét és illedelmesen válaszol, hisz a vevő mégis csak vevő:
- Sajnálom Nyuszika, ma sem tudok adni.
Nyuszika elballag, de nem hagyja nyugodni a gondolat. Másnap reggel ébredés után ismét elindul, nyugtalan lelki állapotban, a bolt ajtóban még a Róka koma meg a fűnyíró is eszébe jut, de végül csak bemegy:
- Szia Medve koma! Ecetet kérek!
Medvén látszik, hogy most tényleg elgurult a gyógyszer...
- De Nyuszika! Ez festékbolt!
- Jó Medve, akkor mondom másként: Kérek egy pamacot!

:-D
Szóval én nem pamacot vettem, hanem ecetet. Így egyszerűen, nem pöszén. :-) Vendéglőben 2 fajta ecettel találkozol: egyik szép nagy üvegben van és a színe egy jó kis Tokajira emlékeztet, a másik meg sötét barna, szinte fekete. Az előbbi almaecet, nem túl erős és rendesen pohárszámra iszod az étel mellé. A másik is ecet, de erősebb és leginkább szósz készítéshez használod - hogy miből van nem tudom, mindenki csak annyit mondott rá, hogy ecet... Egyik nap megfordult a fejemben, hogy igazán lehetne csinálni valami savanyúságot is, pl. káposzta salátát. A boltban végig is néztem az ecetek között: elég nagy a választék, több sorban több méter hosszan található a polcokon, különféle ízekben (?) és kiszerelésben (a pár decistől a 3 literesig)... A fehér (=átlátszó) ecetből alig pár üvegnyi a választék, a múltkor le is fényképeztem, hogy itthon ki tudjam betűzni őket, hogy vajon melyik lesz számomra a legmegfelelőbb. Aztán este a zöldségek között sétálva megláttam a káposztát, 80 Ft/kg áron, s jött az elhatározás. S a fenti sztori jutott eszembe, míg a kis 3/4 kg-s káposztával a kosárban sétáltam az ecetek irányába. Végül a 450ml-es saláta ecetet választottam, aminek a címkéjén %-ot nem találtam, de az egyetlen nem kínai >4g/100ml felirat alapján egy min. 4%-os ecetre tippelek. Itthon kibontottam és az ereje alapján lehet ez 10%-os is...

Minden esetre arra rájöttem, hogy bárddal is szépen lehet szeletelni a káposztát, illetve hogy nincs elég nagy edényem egy ekkora káposzta savanyúságnak való elkészítéséhez. Ennek ellenére megoldottam és meg is ettem a szalonna mellé, miután Márkkal eltelefonáltunk majd’ 50 percet Viberen... (Na igen, ez a másik: ha a Viber elkapja a fonalat, akkor megy szépen, ha nem, akkor meg 2 szót nem tudsz üzenetben elküldeni napokig...) A savanyúság lehetett volna jobb is, mert az a csipet cukor azért hiányzott belőle - de mit tegyek, az otthoni formában megszokott cukor egy jó ideje hiányzik már az étrendemből, itt kint sem kerestem különösebben, és azért a pár grammért nem akarok megvenni egy fél kilós zacskót...