Kicsit fura, hogy Kína látja el a világ felét minden félével, de van amit ők maguk nem használnak vagy alig ismernek. Most nem a dezodorra gondolok (bár gondolhatnék). A sebtapasz a legújabb meglepetés. És a szótár...
Hétfőn délután küldte a vasárnapi majdnem kirándulós leányzó a képet, hogy tiszta seb mindkét térde. Néztem nagy szemekkel. 8-O Megkérdeztem mi az oka, amire rövid választ küldött kínaiul: birkózás. Még jobban kezdett érdekelni a sztori, mire kiderült, hogy nem bírkózás az, hanem esés. Elesett a bicajjal és mindkét térdén lesérült elég nagy felületen. Szóval az eddigi leghatékonyabb kínai-angol szótár sem tökéletes... Aztán eszembe jutott, hogy ezt pár hónapja Xiaomín-nal is eljátszottuk: küldte a képet, hogy tiszta seb a térde. Persze akkor sem értettem. :-P Ő is bírkózást írt, de elég homályos volt a sztori, mert azt írta, hogy az utcán bírkózott valakivel. Összerakva a képet: szegényemet valaki fellökte.
Kedden volt táncpróba, ami után a vasárnapi majdnem kirándulós leányzó panaszkodott, hogy a nadrág feldörzsölte a sebet és most nagyon fáj neki. Mivel leírva nem akarta érteni mi az a sebtapasz, így lefotóztam neki. Érdeklődött, hogy mi ez, hogyan és miként? Másnap vittem neki és látszott, hogy most lát ilyet életében először... Én otthonról hoztam magammal egy dobozzal, így nem tudom lehet-e venni, de ha jól sejtem, akkor igen, csak vagy nem tudta, hogy létezik ilyen is, vagy ő sem jár olyan helyeken, ahol ilyet venni lehetne. :-) A fertőtlenítő jód készítményeket viszont ismerik, mert este a sárgára mázolt térdeiről is kaptam fotót... :-)
Így kell sárgára mázolni egy sárgát :-P :-D
A városban amúgy úton-útfélen találni drogériát, ahol különféle gyógyhatású készítményeket (de nem gyógyszereket) és táplálék kiegészítőket lehet venni. Pár hete Xiaomín-nal elfutottunk egy gyógyszertárba. Kinézetre semmi különös, ugyanúgy a falon a gyógyszeres fiókok ahonnan a patikus adja ki a gyógyszert - viszont az ajtó mellett ott ül egy orvos is, aki ha szükséges, akkor a lehetőségekhez mérten végez egy gyors vizsgálatot és felírja a gyógyszert. Valószínüleg nem egy kuruzslót ültetnek oda, de emberünket elnézve akkor is olyan fura érzésem volt... Olyan vakok közt a félszemű a király érzés...
A múltkor sétálgattam a környéken: olyan helyre merészkedtem, ahol korábban nem voltam. A hatsávos túloldalán a toronyházak mögött még megbújnak a régebbi idők max. 4 emeletes házai, a szűk utcácskák (szinte már sikátorok) a kis üzletekkel. Az egyik ilyen utcácskában láttam egy helyet, ami távolabbról a közelben lévő fodrászatokra hasonlított. Aztán benézve lepődtem meg igazán: nem fodrász szék volt bent, hanem 2 fogászati szék, de tök olyan elrendezésben, mint otthon Zsanett fodrászatában... Oké, tuti nincs tumultus, de akkor sem örülnék, ha az összes utánam jövő ember (vagy épp az utca embere az üvegfalon keresztül) azt nézné, hogy miként matat a számban a doki(?)... Igaz, ha fogorvoshoz kéne menni, akkor inkább Makaóban vagy Hongkongban keresnék valami megoldást.
A posztot még tegnap utazás közben kezdtem írni. Akkor még nem sejtettem, hogy az eddiginél bővebb is lesz... Jóga után Xiaomín mondta, hogy neki most dokira van szüksége. Az én gondom ezzel csak az volt, hogy fogalmam sem volt, hol találok ott neki dokit, mert bár a gyógyszertárat tudtam hol van, de sejtettem, hogy az az orvos nem elég neki. Szerencsére az egyik jóga társsal is beszél erről, ő hozta a kocsit és elvittük a kb. 500 m-re lévő kórházig. Ezekből a piros alapon fehér keresztes épületekből rengeteget látni. Van ami csak egy családi ház méretű, van ami jelentősebb kiterjedésű, ténylegesen kórház kinézettel. Tegnap egy három emeletes, de nem nagy alapterületű épületben voltam. Az utcáról belépve egyből a váróterem fogadott, 3 sorban padok, velük szemben egy asztal egy csíkos inges 30-40 közötti fickóval. Hamar világossá vált, hogy ő a doki. Xiaomín kért egy lázmérőt s várakozás közben megállapíthattam, hogy a doki nagyon tud: felírja az adataidat, belevilágít a szádba, majd ruhán keresztül sztetoszkóppal szívhangot néz, végül felállítja a diagnózist és felírja a gyógyszert.
Jobb oldalt csíkosban a dokibá a kórházban. Nyugodtabb voltam vele kapcsolatban, mint a gyógyszertárival szemben, de akkor is kicsit kétséget ébresztett, hogy a módszerei hatására Xiaomín jobban lesz...
Látva, hogy Xiaomín többször is a derék tájon a hátát fogja, reméltem, hogy azért alaposabb vizsgálatban részesül, esetleg az emeleten egy másik doki által. A valóságban a forgatókönyv megegyezett az előzőekkel, kivéve, hogy a doki megnézte a lázmérőt is és kettővel több mondatot váltottak. A diagnózist nem tudom, de infúzióra rendelték. A dokitól a gyógyszer kiváltó pultig még csak-csak elment, de az emeletre vezető lépcső melletti fekvésre is alkalmas padig már csak segítséggel tudta megtenni azt a 2 métert. Betakartuk, közben a nővérke 2x elment mellettünk, végül harmadszorra megjelent az infúzióval és bebökte a tűt a kézfejébe. Xiaomín mondta, hogy menjek csak haza, nem lesz baj, a jóga társ haza fogja vinni, ne aggódjak. Kb. fél órányi infúzió csepegés után láttam, hogy egy picit jobban van, így elköszöntem és megindultam az utolsó buszaim egyikéhez. Utána még egy órán át csepegtek a különféle lötyik, de jobban lett, ma reggelre a láza is csökkent. Írtam neki, hogy maradjon ágyban és aludjon, de este órája lesz, így később tuti fel fog kelni. :-/
Valószínűleg egy műtétet nem itt fognak elvégezni a kórházban az emeleten (hiába nevezik kórháznak, akkor is inkább egy egyszerű orvosi rendelőnek tűnik...), és kaptam már viszonylag jól kinéző kórházi képet is ismerőstől, de akkor sem szeretnék bekerülni. Egyre érthetőbb, hogy miért mondták: ha kórházba kell menni, akkor Makaó vagy Hongkong... És talán így már azt is megértitek otthon, hogy miért nem akartam megmutatni a fülemet az orvosnak, amikor jó pár hete begyulladt...
Egy kicsit szebb kórház belső - itt talán már műteni is tudnak
