Tamás egy ideje panaszkodott, hogy lassan egy éve itt van, idén már volt 12 tájfun a dél-ázsiai térségben, de némi esőn kívül mást nem éreztünk belőle, viszont ő tényleg szeretne átélni egyet. Valahol bennem is motoszkált a gondolat, engem is érdekelt, hogy milyen, amikor a közepében vagy - bár nem feltétlenül akartam a pusztítás miatt.

Jó pár hete tettem egy felfedezést a zhuhai-i nagy hídról látható fehér híd és a mellette lévő hegy láthatóságával kapcsolatban, erről írtam itt is: ha nagyon fehér a híd és nagyon zöld a hegy, akkor 6 nap múlva tájfun születik a térségben. Ez eddig be is jött. Legutóbb múlt hét hétfőn jegyezte meg Tamás az előbbi feltételeknek való megfelelést. És tényleg, vasárnap tőlünk kb. 1200 km-re megszületett Hato, az idei 13. tájfun.

Ott lakom. Eddig ez nem látszott.

Mivel Leonának szerda szabadnap volt, ezért az egyik szabimat én is betettem arra a napra. Hiba volt. :-P Kedden délután már lehetett tudni, hogy a tájfun felénk közeledik és valószínűleg érinteni is fog minket (a hétfői jóslat még Shenzhen-Guangzhou útvonalat feltételezett). Leona is átjött kedden délután úszni tanulni, aztán az uszodához érve inkább lemondta és eljött a lakóparkunk melletti plázába, hogy minél közelebbről kelljen érkeznie, ha az elemek elkezdenek tombolni. Felhősödött is rendesen, némi eső is csöpörgött, amíg munkából hazaérve átmentem a plázába. Gyorsan vásároltunk a vacsorához és haza mentünk.

Tamás hetek óta mondta, hogy át kellene menni Shenzhen-be körülnézni. A hétfő-keddet ki is vette szabinak, így egy jó hosszú hétvégére átutazott. Zhuhai-ból legyegyszerűbb hajóval átmenni, kb. 70 perc alatt ott is van az ember. Igen, de viharos időben, pláne tájfun veszélykor a kompokat leállítják, se Shenzhen, se Hongkong nem megközelíthető velük. Ezzel Tamás is csak a kikötőben szembesült kedd este... A visszajutásra opció lehetne guangzhou-i átszállással a vonat, de korábbi tapasztalatok alapján ez az utolsó pillanatban erőteljesen problémás. Marad a busz. Ő is erre szavazott, és sikerült is 4 óra alatt visszazötykölődnie Zhuhai-ba, kb. éjfélre. A problémája az volt, hogy semmi betárazott kajája nem volt otthon. Szép jövőkép szerdára... A közelgő hazaköltözés miatt én is elkezdtem felélni a készleteimet, de annyi még volt, hogy 2 napra kitartson. :-)

Szerda reggel nem túl erős szélre és esőre ébredtünk. 7 óra után nem sokkal jöttek az üzenetek WeChat-en, hogy 6:30-kor a helyi kormányzat kiadta a vörös riasztást (ami még nem a skála vége...), ezért a cég vezetése munkaszüneti napot adott (és ledolgozni SEM kell), mindenki maradjon otthon, ne menjen sehova. Na, ezért volt hiba szabit kérem... :-D

8 órára a szél is jelentősen erősödött, kedvem nem lett volna kimenni. A másodikon lakom, a fák koronája még épp takarják az ablakom, így csak néhány magasabb épületet látni a lakásból. Nos, ekkor már néhány széllökés annyira megdöntötte a fákat, hogy közben látszottak a szemközti általános iskola épületei is. Fotóztam is az alap és a döntött állapotot. Akkor még nem gondoltam, hogy nagyjából ekkor láttam utoljára ilyen állapotban a fákat... Nem sokkal később az egyik fa elveszítette 2 ágát. Leonával készítettünk hagymás rántottát, s mire megettük és elmosogattunk, addigra további ágata is vesztettek a fák és leveleik egy részétől is megszabadultak. Egy darabig néztük, hogyan csavarja jobbra-balra az ágakat a szél, de annyira elfáradtunk benne, hogy inkább aludtunk egyet. Mire felébredtünk az utcai fák nagy része levél nélkül volt, az utcán ágak hevertek. A lakóparkban lévő fák még megúszták, mivel a házak szélárnyékot tartottak.

TV-m van, csak előfizetésem nincs, így jobb híján a telefonon nézegettük a hírportálok és a kollégák által megosztott képeket, videókat. Eleinte csak a tenger tombolásáról, a partra való durva kicsapásáról valamint az autókból készített útonm lévő ágakról és levelekről voltak videók. Aztán később jöttek durvább tartalmak is: a szél letépte egy házról a légkondícionáló kültéri egységét és az a kábelen himbálózba kopogott be a ház ablakain. A szél erősödésével aztán jöttek a felborított teherautókról érkező videók, a zhuhai-i nagy hídon útra dőlő villanyoszlopokról, majd a bátrakról, akik kimentek az utcára és egy széllökés feldöntötte őket és métereken keresztül csúsztak a betonon... Meg egy lányról, aki térdig gázolt a sáros vízben, aztán egyszercsak eltűnt - fedetlen csatornába léphetett, vagy fene tudja. Hogy végül vele mi lett, azt nem tudom, mert a rövid videó 1 mp-cel később véget ért. Volt olyan videó is, amin a tenger csapott ki a partra és az ott lévő emeletes épületet kb. az 5. emeletig totál beterítette. Találtunk olyan képet is, ahol a Jiuzhou Port földszintjén 1,5 magasan állt a víz. Ez csak azért érdekes, mert innen indulnak a zhuhai-i hajók...

A csúcs dél körül ért el minket, a szél sebesség 170 km/h óra felett volt (gyanítom néhány széllökés még bőven 200 km/h felett is lehetett), nem sokkal később elment az áram és a víz is és a mobil szolgáltatás is elkezdett akadozni. Ez az időszak már a lakóparkon belül lévő fákat sem kímélte. Mi a másodikon nem éreztük a szél hatását, de később Jasper mesélte, hogy mivel ő egy másik tömbben a 30.-on lakik ő rendesen érezte a ház kilengését, úgyhogy inkább lement a földszintre csövezni...

Kora délután ismét elnyomott minket az álom. Amikor felébredtünk már szélcsend volt, némi erősebb lökéssel. Mivel internet nem volt, így ellenőrizni sem tudtam a tájfun helyzetét, de a korábbi helyzete alapján feltételeztem, hogy a szemében lehetünk, ezért a nyugalom. Leona mondta, hogy akkor ő most visszamegy Makaóba, mert ki tudja mi lesz később, neki pedig másnap dolgozni kell. Mondtam neki, hogy akkor siessünk. Azt tudtam, hogy a buszközlekedést a vörös riasztás bevezetése után leállították, így csak taxira számíthattunk - reméltem, hogy számíthatunk. Fél 4 körül kiléptünk a lépcsőházból. A lakóparkban lévő gyalogútról egy kvázi Y alakú út vezet a lépcsőházba, ahol az Y felső két vége a lépcsőház két bejárata. Na, ebből az egyik gyalogút totál blokkolva volt, mert az egyik fa rádőlt... Örültünk, hogy innen ki tudunk jönni - aztán megláttuk az Y alsó szárát: itt is egy hatalmas fa. Gondoltam, hogy akkor visszamegyünk a lépcsőházba és a mélygarázs felől a középső kijáraton kimegyünk, de Leona a virágágyást választotta. Végülis, annak is mindegy volt már. Innen még 4x másztunk át kidőlt fát a kapuig vezető 30 m-es úton... Az utca sem volt jobb. Kidőlt fa, ág törmelék és falevelek mindenhol. Még jó, hogy az előttünk lévő út 2x2 sávos, mert a tőlünk távolabbira rádőlt egy fa, így a mi oldalunkon még mehetett 1x1 sávon a közlekedés - igaz, helyenként ez is szűkült 1-1 fa miatt. A buszmegálló felé menet aztán kiderült, hogy a nálunk lévő hídra még nem engedik fel az autókat. Volt még pár opció, de az előttünk lévő taxira éppen lecsaptak, másik meg nem volt a közelben. Leona gyorsan a séta mellett döntött. Nem örültem neki, mert gyalog legalább 1 óra a makaói határ, és internet nem lévén féltem, hogy kikerülünk a tájfun szeméből és újra jön a pusztító szél. Biztonságban akartam tudni, ezért elindultam vele én is. Én tudok vigyázni magamra, rossz esetben valami lépcsőházban csövezek majd pár órát - gondoltam.

Érdemes volt elmenni, hogy lássam a pusztítást. Az egyik utácban az összes út menti kis fa gyökerestől kifordítva szépen egy irányban feküdt az úton. Persze ez nem egyedi eset volt, mindenhol különböző méretű kidőlt fák, leszakadt ágak. Az építkezéseket körülkerítő falak ledöntve, sok helyen nyoma sem volt. Az egyik ingatlan kereskedő bódé 2/3-a romokban. Az emberek meg mindenhol az utcán. Volt aki csak beszélgetett, volt aki belekezdett a rom eltakarításba, más a kocsiját vizsgálta. Ennyi embert még utcán lenni nem láttam... Közel fél úton voltunk, amikor már volt normálisan internet kapcsolat. Ekkor gyorsan üzentem haza, hogy mi rendben vagyunk, nem kell aggódni. Itt tudtam ellenőrizni a tájfun helyzetét is. Ekkor már 130-re nyugatra volt, mi a szélét kaptuk el, a szeme 50 km-re délre és nyugatra vonult el tőlünk. Már nem kellett félni, hogy visszatér. Innen már nyugodtabban mentünk tovább, Gongbei-nél megálltunk vacsorázni, de sikerült annyit rendelni, hogy végül csomagoltattunk elvitelre is... Ezután Leona a határhoz ment én meg visszasétáltam a lakásba. Villany még nem volt, ahogy víz sem. Még szerencse, hogy nem öntöttem el a páramentesítő által délelőtt gyűjtött vizet, így volt miben kezet mosni. :-D Az áram végül este 10 körül visszajött, a víz nem tudom mikor, de reggel már volt. Leonánál Makaóban este volt áram, Hongqi-ban Anqi-éknál viszont még reggel sem volt se áram, se víz. Mire beértünk a cégben volt áram. Igaz, 3/4 óra késéssel értünk be, mert a Zhuhai-ból Hongqi-ba vezető 2x3, helyenként 2x4 sávos útból kifelé 1 sáv volt járható a rengeteg útra dőlt fa miatt. A korábbi, hatalmas zöld fákkal szegélyezett út széle most szinte kopasz volt. Mintha tél lenne... Rengeteg reklámtábla volt az út mellett, vastag, 1 méter átmérőjű csövek tetején 15 méter magasban - most mind a földön fekszik. Nem csoda, hatalmas felületen realizálódó erő nagy erőkarral...

Át akartam élni egy tájfunt, de nem minden áron. Hato az idei 13. Nálunk nagy pusztítást végzett, 196valahány óta a legsúlyosabb a környéken, idő kell, mire minden helyre kerül és idő kell a természetnek is, mire helyre hozza magát. Eddig csak szövegeltem, most jöjjenek a képek:

2017.08.23. 7:57 Így nézett ki

 2017.08.23. 9:49 Normál esetben a szemben lévő suli tetjét nem látni

2017.08.23. 9:49 Pár másodperccel később a széllökésben

2017.08.23. 10:54 Már megtépázva, de még tartja magát

 2017.08.23. 11:06 Fúj és esik, a növényzet ritkul, az ablak tömítése nem bírja és szivárog be a víz

2017.08.23. 12:27 Túl a csúcson...

 2017.08.23. 12:27 Az ablak résznyire megnyitva: így néz ki az utca

2017.08.23. 15:30 Eső nincs, szél egy kevés - kimerészkedtünk

Erre lehetne a lépcsőházat másik irányból megközelíteni...

A fentebbi képen ezek a pálmák látszanak bal oldalt. Pár napja még szép nagyok voltak és jó árnyékot adtak...

 Ezt (is) látni a fentebbi képen

És másik irányból...

Ezek is szép pálmák voltak...

- Ti nem vagytok fáradtak?
- De!
- Akkor dőljünk le aludni! :-D

Egy nappal korábban még szép reményű ingatlan közvetítő volt...

Ezt most mégis honnan?!?

Annak a barnának ott középtájon nem úgy kéne állnia... De mögötte a kék tetejűt sem 5 fokos dőléssel tervezték...

Itt kamerás megfigyelőrendszer működ...ne

Audis terheléspróba - ahogy a szél képzeli

Az a zöld háló valaha teljesen fedte az állványzatot...

A következő képek már ma, 2017.08.24-én készültek. Előbb a cégbe menet, aztán a cégben, majd hazafelé jövet.

Ő csak egy a sok közül...

Normálisan ugye 4 + leálló sávos lenne - most örülsz, ha kettőn lehet haladni

A reklámtábla is elfáradt...

Eddig az épületek épp csak látszottak

Hol előtető állott, most...

Itt szép hatalmas lombos fák voltak az út mellett

Van üveges ismerősötök?

 Már érthető helyenként még miért nincs áram...

Annak a villanyoszlopnak sem így kéne állni...

Friss! Közben megjelent a 14., egyelőre névtelen tájfun is. "Menetrend szerint" mert vasárnap szintén szép fehér volt a híd és zöld a hegy... Az előrejelzés szerint szintén felénk tart, de még 1500 km távolságban van és ha tényleg ide jön, akkor vasárnap délután lesz itt...