Amikor augusztus végén elindultam, akkor kinek-kinek lelki világa szerint megkaptam, hogy mit igen és mit nem. Nyugi, tovább lehet olvasni, nem kuta. És nem is cike. :-D És nem kici occó - az ára nagyjából a szokásos.
Csütörtökön Len meglengette, hogy pénteken munka után összeül a kis csapat egy közös vacsorára. Péntek délután már az volt a kérdés, hogy szombaton van-e kedvem náluk vacsorázni... Mondtam, hogy szombatra más terveim vannak, így végül maradt az a variáció, hogy csatlakozom hozzájuk pénteken. Munka után együtt mentünk ki a kapun és elvittek az egyik, jó két utcával odébb lévő étterembe. A számra már nem emlékszem, hogy hány éve üzemel, de nem mai darab. A hely specialitása, hogy csak egy féle állat húsát és egyéb részeit lehet náluk enni.

Kellően kíváncsi mindenki? Nos, ez az állat sem az igen, sem a nem kategóriában nem szerepelt, s bár régebben olvastam, hogy finom a húsa és van étterem, ahol helyben, szinte előtted készítik, mégsem gondoltam, hogy valaha ki fogom próbálni. A bejegyzés címe már árulkodik: Monkey House, vagyis majom ház. Igen, igen, majom húst ettem...

Lulu kicsit később jött ki a kapun és nagy szemekkel nézett, hogy én is fogok menni. Hitetlenkedve kérdezte, hogy én szeretni fogom ezt? Hát, ha ők nem haltak eddig bele, akkor én is megkóstolom... Len meg is rendelte az ételeket: volt benne valami csontos cucc, aztán valami olyan, ami a disznó fülére hasonlít, csak fehérebb annál, 1,5 kg majomhús, majom vér, 2 féle zöldséges tészta, kínai kel és valami sütőtt tészta, ami ízre a lángosra emlékeztet, csak nagyon vékony. Az első 2 majom alkatrész belekerült az asztal közepén lévő vízbe alapot adva a levesnek, s amíg ez főtt, addig ment a sörözés (erről később). Amikor kezdett alakulni a leves alapja, akkor hozták a tésztát, amiből mindenki tányérkájába jutott, Lulu pedig elkezdte adagolni a levesbe a majomhúst. Amikor kellően megfőtt (vékony szeletek voltak, tehát sokáig nem kellett főzni), akkor a már megszokott szabad rablás elvén mindenki kihalászta magának a kívánt darabokat. Eddig nem tűnt fel, de azt hiszem Lulu figyel rám - nem mint pasira, hanem mint emberre: feltűnt neki, hogy az inas és a csontos húsok nem jönnek be (vagyis csak erősen cenzúrázottan), mert azt vettem észre, hogy bele merített a levesbe, aztán a merítőkanálból kiszedte magának az olyan darabokat, a többit meg odaborította nekem. :-D Panaszom nem lehetett rá. :-)

Tészta és majomhús, háttérben a szójaszószban fokhagyma és chilli ázik

A tészta, ami elég vékony, de ízre mint a fánk

S hogy milyen a majomhús? Hát, így megfőzve nagyjából a sertésre emlékeztetett, de tuti nem az volt, mert annál sokkal vörösebb, szinte bordó volt a hús. Ha elém tennék, akkor következő alkalommal is megenném, de magamtól nem fogok rendelni - annál azért jobban sajnálom szegény makit.

És akkor sörözzünk picit. A boltban lehet venni az otthon is ismert kis dobozos sört (0,33l), a normál dobozos sört (0,5l) és az üveges sört, ami itt 0,58l. Hogy miért pont ennyi, azt nem tudom, de 5,8dl és kész. Az alkohol tartalom mindegyiknél kérdéses, mivel a minimum érték van rajta, ami a legtöbb általam látott sörnél 3,6%-tól indult, de van erősebb kínai sör is, illetve az import, ami alaphangon 2x drágább, mint a helyi. Az üveges és a fél literes dobozos (kínai) sör ára átszámítva 200Ft-tól indul, ami megfelel az otthoni áraknak (tudom, otthon is lehet venni 100Ft körül is, de annak csak annyi köze van a sörhöz, hogy egy kocsiban utaztak az üzletig...), az import európai sör átszámítva 450Ft-tól kapható. A minőség hasonló, így marad a kínai (bár egy jó Démont azért meg bírnék inni). Éttermekben, vendéglőkben inkább vizet és üdítőt tudsz venni, s ha van is alkohol, akkor sem néznék ki a helyről, ha a közeli kis boltból hozol magaddal annyi italt (legyen az alkoholos vagy mentes), amit a társaság az étkezés közben elfogyaszt. Így voltunk ezzel a Monkey House-ban is: három srác átfutott a szomszéd boltba, hozott két kocka üveges sört, egy Sprite-ot (ami nem fogyott el) és egy üveg kókusz tejet Lulunak.

Koccintáskor minél lejjebb ütöd a poharad száját a másik poharához, annál nagyobbra tartod őt. Eleinte fura volt, hogy mindenki a poharam aljához akarta koccintani a poharát - mostanra megszoktam. :-D Na meg mostanra nagyobb a társaság, így a koccintási szokások is máshogy alakulnak: nagy társaságban, ahol nem éred át az asztalt, ott mindenki benyújtja a poharát, majd az asztalhoz üti, vagy ha van főzésre használt edény az asztal közepén, akkor annak a széléhez. És jöhet az ivás: fenékig! Aham, az első 3-4 körnél még működik, aztán elkezdenek spórolni. Na nem az italon, hanem az italosságon. Előbb csak a sör 1/4-e, majd a 1/3-a, majd a fele marad a pohárban, végül csak kortyolnak... (Ha még nem mondtam volna, akkor olyan deci körüli pohárból isszák a sört, szóval nem nehéz húzóra meginni...) De azért az "akkor is bírjuk!" szellemében az utolsó pohár megtelik és kiisszák húzóra.

Fekete pólóban az ivócimbi - azt hitte bírja

A múlt vasárnapi hot pot-os ebéd során az egyik kolléga nagyon csak inni akart a többiekhez képest. Ők 1-1, mi 2-2 sört bedobtunk. Kérdezte, hogy legyen-e harmadik, de nem kértem, mert egyrészt tudtam hogy ott drága a sör, másrészt láttam rajta, hogy rendesen gyöngyözik a homloka és a koordinációs képességek (mozgás, beszéd, stb.) is csökkentett üzemmódra váltottak. Most mondta, hogy csak módjával iszik, mert még vezetnie kell (szerencsére végül nem ült kocsiba). Az első 3 körben még minden rendben is volt, de később feltűnt, hogy az ő söre furcsán habos (vagyis semennyire). Aztán meglett a megoldás is: a másik asztalon Kevin által takarva volt egy kancsó tea, aminek épp olyan sárga színe volt, mint a sörünknek... De nem csak ő csalt. Az első 4 kör tiszta volt (mindenkinek az első üveg söre), de utána mindig valaki elfelejtette felemelni a poharát, vagy ha emelte is, végül az asztalra került vissza. Nekem a 2 üveg sör biztos elfogyott, s a vége felé már más is adakozott, hogy az övé se maradjon meg, de azon kívül mást hatása nem volt, hogy soha ilyen hosszúnak nem éreztem a 40 perces buszutat, amíg a "teli tartályokat" újra leereszthettem... Nem voltam otthon sem nagy alkohol fogyasztó, de ilyenkor azért felmerül bennem a kérdés, hogy mi lenne a hatása, ha egy otthoni, nálam gyakorlottabb fogyasztó ülne velük egy asztalhoz. :-D

S ha már szóba került a vezetés, akkor arról is legyen pár szó. Xiao (és most nem a főnökömről van szó!) vitt minket az étteremhez. Lulu már akkor mondogatta, hogy Xiao nem jó sofőr, amikor még csak vártuk a kocsit. Aztán az étteremig vezető kb. 1km-t kellemes 30-as tempóban tettük meg, az átlag meg valahol 20 km/h körül lehetett. Dugó nélkül. Közben elmesélték a srácok, hogy 3 hónapja, 2 év küzdelem után kapott jogsit. A Kevin lakás avató posztjában írtam, hogy King Kong-nak ehhez 3 év kellett. Az egyik kereszteződésben jött a felismerés, hogy valószínűleg nem a srácok ennyire hülyék a témához, hanem a közlekedési káosz a ludas a dologban - csak akkor valaki mondja meg, hogy mi alapján minősítik a vizsgát sikeresnek vagy sikertelennek, mert ebben a kereszteződésben hatan álltunk középen össze-vissza és a bő 100e vezetett km-mel sem lettem volna képes megmondani 100% biztonsággal (de még 75-tel sem), hogy melyik autó és motoros hova fog menni...