Ahogy korábbi posztokban írtam, már sejtettem, hogy jobban bírom náluk a sört. S ahogy korábban már írtam, Len hamarosan lelép, s egy fél évre Szombathelyre költözik, hogy a magyar viszonyokat és technikákat, technológiákat megismerje. Ennek alkalmából Lulu, Kevin, Alex, ő és én beültünk vacsorázni egy helyre a lakásuk közelében. Kezdésnek némi marha jó csípőse fűszerezve, aztán némi zöldség egy kis disznóval fűszerezve, majd sűlt hal, szintén kellően csípős köntösben, folytatásban ismét hal, de valami leves formában, s végül tojás, de valahogy úgy elkészítve, hogy a sárgája barnás-zöldes színű volt, a fehérje rész meg üvegszerűen áttetsző bordós-lilás színű. :-/ Megkóstoltam, mert meg kell kóstolni, de az a pár falat bőven elég volt. Lehet, hogy valakinek bejön, de nekem nem. Még akkor sem, ha túljátszva elszínészkedik, hogy milyen finom...

A posztot egyébként nem a kaja ihlette... Igen, megint az a fránya sör... Lulut most vegyük ki a képletből. Az első két üveg nagyjából együtt fogyott, bár a végén Kevin már spórolt. De kértek még egy kört. A 4. körnél gyanús lett a dolog és elkezdtem számolni. A végeredmény: én egyedül 4 üveg sör (jelzem, 6 decis az üveg!), ők hárman 8 üveg, bár a végén Kevin erősen spórolt...  De akkor is... Reggel említettem Tamásnak a vacsorakori sörözés során megfigyelteket és közös gondolkodással kisakkoztuk, hogy ő és én is bárkivel mentünk enni 2-3 üveg sörnél mindegyik megállt. Úgy tűnik, ha kezdik érezni, hogy számukra közeleg a buli vége, akkor átállnak valami alkoholmentes variációra.

Ezek fényében még nem biztos, hogy lenne poszt. De feltűnt, hogy akárhányszor jön velünk Lulu sosem iszik sört. Nem iszik alkoholt? Az nem lehet, hisz februárban koccintottunk a Bai-jal... Mint kiderült, tavaly egyszer leitta a srácokat (van a kiscsajban kurázsi), de kifeküdt és azóta nem meri kockáztatni a sört. :-D De a bor azért még jöhet neki is. :-)

Ami még a posztot ihlette: Len megkért, hogy a kiejtésben segítsek neki, illetve tanítsak neki néhány alap szót, köztük néhány közvetlen kolléga nevének helyes kiejtését. Ezt folytattuk az étteremben, gyakorolva a koccintáskor mondandó "Egészségedre!" című szavacskát. Egyik körben Lulu odabökte Len-nek, hogy 3 perc múlva úgysem fogja tudni a helyes kiejtést. Én meg kicsit később teszteltem. (Húúú de köcsög! :-D) Bár az eredmény is-is lett, mégis Lulu-nak ítéltem a pontot... :-P A vicces az volt, amikor elmentem a két betűs helyre és hallottam, ahogy távollétemben egymást túllicitálva próbálták a helyes kiejtést: egézzségedzse, egeszsegedzse, egezsedzsedzse, egedzse, egedzsegezse, edzsedzsegdre. Jó móka volt. :-D :-D

Aztán Len megkérdezte, hogy milyen lesz Szombathelyen a karácsonyi céges vacsora? Mondtam neki, hogy ne aggódjon, elég sört, bort és pezsgőt fog inni pálinkával fűszerezve. :-D Aztán valamiért a kollégák magasságát és súlyát kezdte kérdezgetni, s meg kellett nyugtatnom, hogy alkatát tekintve jó közép mezőny lesz - itthon Lulu szekálja állandóan, hogy kövér. Én meg már csak brahiból is Lulu-nak adtam igazat. :-P Azt hiszem itt öltem meg a bulit... :-D