Hiuzhou, avagy a nap, amikor te vagy a legautentikusabb

2016. november 30. - mrattilamennichina

Ezért a posztért lesz, aki szeretni, megint más "szeretni" fog. :-D

Két hete a Qingyuan-i posztban már írtam, hogy az itteni cégünk minden évben elviszi a dolgozóit kirándulni, 4-4 darab 1 illetve 2 napos kirándulásból lehet választani, a keret 350 RMB, az e fölötti részt a dolgozónak kell fizetni, ami csak a két napos kirándulásoknál van és 100 RMB. Az első (a részlegünk által választott) kirándulásra való jelentkezés után jött az ötlet, hogy ha családtagot lehet vinni, akkor tuti máshova is benevezhetek - ha máshogy nem, hát keresek egy csajszit, akinek a családtagja lehetek. :-P Szóltam is Lulunak, hogy kérdezzen utána, hogy ki és hova megy, lehet-e csatlakozni. Végül a HR-től jött válasz, hogy ők szívesen látnak, úticél: Huizhou. Pont a legjobb, mert ez volt a másik hely, ahova úgy igazán el akartam volna menni. :-) Amikor a srácok érdeklődtek a hétvégi programomról és megtudták az igazat, akkor megveregették a vállam: "HR? Sok csaj? Hát igen, választani tudni kell!" Az már nem igazán érdekelte őket, hogy a HR választott engem. :-D

Csütörtökön délelőtt kaptam az infót, hogy reggel 7-kor pár kolléganővel együtt a busz felvesz a Nanping nevezetű buszmegállóban. Mondták, hogy nincs messze tőlem és sejtettem, hogy a busz nem fog kerülni miattam, így gyorsan kiderítettem a helyét - tényleg csak 10 perc gyalog. Aztán péntek délután Makaóban cirkálva írt Lulu, hogy változott a hely: Nanping Bridge megálló. "Kösz b.meg, ember nincs a közelben, aki segítene megtalálni..." Kértem, hogy küldje el kínaiul is, egyszerűbb lesz a keresés. Végül pár perc keresés után megtaláltam - ez sem volt távolabb, csak egy helyen pluszban jobbra kellett fordulni.

7:30-kor volt az indulás a cégtől, erősen felhős időben kb. 13°C hőmérséklet mellett (szabad kárörvendően nevetni! :-D ). Egy 4 órás út várt ránk egy rövid pihenővel. Azt már megállapíthattam (és ezt Tamás is megerősítette), hogy utazni nem tudnak. Mert ugye hogyan zajlik otthon? Összegyűlik a csapat, felszállsz a buszra és még el sem hagytad a város határát egy üveg pálinka már el is párolgott. A megye határig meg további 2-2 doboz sör... Itt nem hogy pálinkafélét, de sört sem láttunk a hétvége során (na jó, Qingyuan-ban legalább a hotelből meglógva szombaton a pótvacsorához megittunk egy üveg sört a srácokkal...)

Kolléganő fia haverkodik

A hőmérsékleti 13-as szám nem hozott szerencsét, előbb szemerkélni, később szakadni kezdett az eső. A délelőtt nem volt túl érdekes - talán az eső tette, talán az, hogy az út egy részét már megtettem Shenzhen-be menet, egyszer februárban, egyszer pedig szeptember végén. Korán, fél 12-kor érkeztünk meg a vendéglőhöz, ahol főként tengeri herkentyűkből illetve halból állt az ebéd, de pár falat csirke és sertés is akadt. Kicsit át voltunk fagyva, így mindenki a teás csészére tapadt első körben. Az ételek nem tartogattak meglepetést, inkább csak a kolleginák érdeklődtek a magyar konyháról, az ételekről, szokásokról. Tőlük is megkaptam a kérdést, hogy mi is használunk-e pálcikát, mert úgy bánok vele, mintha gyerek korom óta ennék vele... "Übung macht den Meister!" - ahogy a német mondja: ha nap, mint nap enned kell vele, akkor megtanulod használni...

Ebéd után egy parkot látogattunk meg, ami szép is lett volna, ha nem esik az eső és mellette nem fújdogál a szél és ettől át nem ázik mindenki. Szerencsére otthonról harmadik cipőként egy jobb túracipőt, kabátnak pedig túradzsekit hoztam magammal, így engem annyira nem ütött szíven az időjárás, bár kétségtelen, hogy napos időben szívesebben sétáltam volna a parkban. A helyről igazából csak annyit tudok, hogy: van. Az idegenvezető hadart, a kollégák pedig meg sem kísérelték nekem fordítani... Egy órát tölthettünk itt, majd továbbutaztunk.

A park makettje - tavasszal, nyáron gyönyörű lehet

És a pénteki makaói Velence és Párizs feeling után meg is érkeztem európai körutazásom utolsó állomására: Hallstatt-ba. 2012-ben adták át és akkor sokan felhábordak, hogy egy egész osztrák falut lemásoltak a kínaiak mindenféle engedély nélkül. Akkoriban nem gondoltam, hogy ezt egyszer saját szememmel látni fogom - az osztrák eredetije sokkal közelebb van: csupán 300km Szombathelytől. A kínai falu tényleg az osztrák települést juttatja eszembe, de néhány dolog a sajtóból kimaradt. Például, hogy nem az egész települést, csupán a főterét és a környező 3-4 utcát másolták le, a tópart is különbözik és nem is eredeti formában, hanem tükörképként építették fel. Az épületek aljában kávézók és üzletek, de mindegyik echte kínai termékekkel, szóval az osztrák ízeket hiányolnom kellett (tudom, a magyartól távol van, de mégis Európa). Ennek ellenére még el is hittem volna, hogy Ausztriában vagyok, hogyha a másolatot nem pálmafák vennék körül - ez volt az igazán hangulat romboló...
Bármennyire is nem vagyok osztrák, ebben a környzetben mégis én voltam a legautentikusabb ember közel s távol, amit aztán ki is használtak fényképezésre. Előbb a kolleginák, majd egy egyetemista kiscsaj is vette a bátorságot, is innen nem volt megállás: előbb a 2 barátnője, utána idegenek is jöttek fotózkodni... Az egyetemista csajok 'nem félt beszél angol', így összehaverkodtunk. Kiderült, hogy tőlünk nem is messze, egy órányi vonatútra van az egyetemük, ezért meg is hívtak bulizni az egyik szombatra... :-)

Bejárat Hallstatt-ba - figyeled a pálmákat a templomnál? :-D

Kolléganők pózolnak

A legbátrabb egyetemista csajszi...

...és a barátnői

Hogy egyéb program volt-e tervezve a napra nem tudom, de az eső keresztül húzott minden számítást, az biztos. Hallstatt után a szálloda felé vettük az irányt, este 6-ra meg is érkeztünk. Mindenki bevágódott a zuhanyzó alá, hogy a forróvíz felmelegítsen minket. (Nem, nem nagy közös zuhanyzás volt... :-D ) Este 7-kor elmentünk vacsorázni, ami továbbra is vizi élőlényekből állt, bár egy fél csirke is jutott asztalonként. Az újdonság a kagyló leves és egy eddig nem kósolt rák(?) volt, illetve most már nem csak mini polipokat, hanem rendes polip karikákat is ehettem. Már a kagylót is nagyjából úgy eszem, mintha a mindennapi étkezésem része lenne... (Te sem hiszed? Én sem igazán, pedig én eszem...) Vacsora után abban az esős időben senkinek nem volt kedve sehova menni. Én is inkább bevágódtam a kádba és áztattam magamat a forró vízben. Nem tudom, hogy ennyire szimpi lehettem az idegenvezető csajszinak, vagy minden szobához tartozott kád (a szobám is hatalmas volt a többihez képest a tűzriadó terv rajza alapján...), de minden esetre jól esett 3 hónap után újra elnyúlni a kádban...

Kagyló leves

Másnap reggel korán ébredtem. Esőnek nyoma sem volt, a felhők sem voltak esőre állók. Sétáltam egyet, majd beültünk reggelizni. Svédasztalos reggeli tésztával, zöldséges rizzsel, tükörtojással, sült kolbászkával (megkóstoltam: inkább csípős volt, mint édes, úgyhogy repetáztam is), zöldségekkel, valami zsemle kinézetű tésztával (persze rizs lisztből), piskótával. Na meg teával. Reggeli után megcéloztuk a tengerpartot, bár fürödni nem lehetett (az eredeti program szerint ez a délelőtt célja), annak ellenére hogy közben ki-kisütött a nap és már 17°C-nál járt a hőmérséklet... Éppen ezért csak sétáltunk, fotóztunk és fotózkodtunk.

Készül a nyitókép

Fél 12-kor hagytuk el a szállodát. Némi buszozás után megálltunk ebédelni - a hétvégéhez hűen tengeri élőlényekkel. Ebéd után szuveníreket lehetett vásárolni, ami nagyjából kis is merült a környék élelmiszereiben (a tenger és a szárazföld gyümölcseiben), de volt néhány kagylóból kirakott szoborka és némi ital is. Ez utóbbira neveztem be, 400ml megfázáskor javallt gyógyborra, 23 RMB-ért. Íze valahol a Hubertus-Jägermeister-Unicum mesterhármas környékén mozog, de csak 13% alkohol tartalommal.

A szárított hal nagyobb, mint a 6 éves kissrác...

A kirándulás leírása alapján érdekesebbnek ígérkezett a hétvége, végül az eső keresztbe tett, de legalább haverkodtunk egyet a HR-es csajokkal. A végére néhány kép, ami a fentiekből kimaradt:

Képek a parkból: