Hát vége... Március végén a Flatey köztünk él posztban írtam, hogy május elején ünnepeljük a kínai cégünk 20. születésnapját, amit egy nagyszabású rendezvénnyel fogunk ünnepelni. Akkor még nagyon az elején voltunk, nem kristályosodott ki igazán, hogy milyen produkciók lesznek, csak a kungfu volt biztos, amibe Tamást szervezték be és a step tánc, amiben én vettem részt.
Az első próbák alapján elég borúsnak láttam a jövőt, mert alig több, mint 1 hónap állt rendelkezésünkre, a csapat egy része pedig elég komoly harcot vívott, hogy a lábai engedelmeskedjenek. Heti 3x2 óra fix, munkaidő terhére végrehajtott próbánk volt, ezen kívül közben esténként és hétvégén is összejöttünk próbálni. 2 tanárunk volt, mert program ütközések miatt 1 nem lett volna elég. Igazán akkor kezdtem el aggódni, amikor az egyik tanárunk (nevezzük "A"-nak) április közepén közölte, hogy akkor ennyi volt, ő többet nem jön, mert minden erőfeszítése hiábavalónak tűnik. Akkor még nem tudtam, hogy a műsorunk valójában összeállt, innentől kezdve csak finomhangolás volt hátra... "A" tanárunknak sokat köszönhetünk, ő tanította meg a mozgást és elvégezte a munka oroszlán részét (ő üvöltött :-D ), "B" tanárunk pedig igazán jó volt a finomhangolásban, és bár az angollal erőteljesen voltak gondjai, mégis sikerült megértenünk egymást és szerencsére nyitott volt a jobbító javaslataimra, amire amúgy ők is rájöttek volna, csak így sikerült néhány munkaórát megspórolni. :-) Arra rájöttem, hogy néhány dolgot nehezen tudnak elképzelni - ilyen volt például a színpad, aminek a tervét 4 nappal az előadás előtt kaptuk meg és kiderült, hogy a kialakításból adódó szinteltérések miatt 20 centit kellene felfelé (s kicsit később lefelé) ugrani az egyik "vonulós" résznél, ami ilyen tempójú zene mellett, pontos lépésekkel elég karcos... Végül "sírtam" picit a szervezőknek, hogy jó lenne előbb is próbálnunk a színpadon, mert a szintbeli eltérések miatt valószínűleg a "hogyan essünk a színpadon?" c. produkciót fogjuk előadni a step tánc helyett. Sajnos előbb nem tudtunk volna a színpadon próbálni, viszont a szint eltéréseket megszüntették, csupán a középső első rész volt besüllyesztve, de az csak a produkció végét érintette és abszolút elfogadható volt így is.
A hétvégén ismét nem voltunk otthon szinte semmit, mert az első színpadi próba szombat délutánra volt kitűzve, 13:20-kor vett fel minket a kocsi. Első körben mindenki kipróbálhatta az alakzatot, finomíthatott a produkción, aztán jött egy utcai ruhás próba. Elszomorító volt, hogy alig hallatszottunk. Aztán picit visszavettek a zene hangerejéből és elkezdték visszafúrni a színpad borítását is. Határozottan jót tett a hangzásvilágnak. :-D
Érkezés után az eligazításon
Várakozás közben a lányok próbálgatták, hogy mit kéne fonni a másnapi fellépésre a hajukból...
...vagy jókat nevettek...
...vagy bohóckodtunk...
Anqi cipője az enyém között...
Vacsorára sült csirkét, fűszeres főtt krumplit, némi zöldséget és rizst kaptunk egy banán és egy pohár tej kíséretében. Egyáltalán nem voltam éhes, így a kaja egy része megmaradt... Rövid pihenés után aztán kezdődött a kosztümös próba, ahol már a teljes másnap esti programot elpróbáltuk a hatalmas LED panelekkel körbeépített színpadon.
A szombati színpadi fotók egy része, a vasárnapiak pedig teljes egészében kollégák művei
És itt már mi "rohanunk be" a színpadra...
Valamit jól csinálhattunk a párommal, hogy az elején összeraktak minket és mi vezettük be a többieket... :-P
És a próba záró akkordja
Közben Tamás kicsit befeszült a tétlenségen és a csapatában uralkodó összevisszaságon, és az utolsó próbánk után nálam is elgurult a gyógyszer, amikor totál káoszban vontunk fel a színpadra és a lejövetel sem a megbeszélt módon zajlott: színpadra két oldalról mentünk fel és a "ha csináljuk, akkor csináljuk jól!" felfogásom miatt a csürhe módjára való felvonulást nem bírtam tolerálni és el is mondtam, hogy miként kellene az egészet kivitelezni. 2x is, de hatástalanul.. Tamás is meghallotta a kisípolásra érdemes ékes magyar szóhasználatomat és (mint bevallotta) nem volt a közelben, de inkább menekülőre fogta, mielőtt az ő feje is porba hull... Szerencsére a többiek is megérezték, hogy nem vagyok éppen jó kedvemben, így szó nélkül a falhoz lapulva várták, hogy mi következik. :-P Ekkor kezdtek felsejleni bennem Balázs szavai az egyik tavalyi meetingről, miszerint ha elmondjuk 2x, elmondjuk 3x, de még mindig nem értük el a célunkat vele, akkor valószínűleg a közlés módjával van probléma. Ennek szellemében fogtam őket és egyesével beállítottam mindenkit a felvonulási pozícióba. Mire a színpad jobb oldalával végeztem, addigra a balhoz is átért az üzenet és már maguktól kezdtek rendeződni. :-D Utána meg dicsérték az ötletemet - pedig szerintem ez alap dolog lenne... És láss csodát, a másnapi próbákon és az előadáson már működött szépen a történet! :-)
Este 11 volt, mire haza értünk, totál fáradtan, de sok pihenésre nem volt lehetőség, mert másnap reggel 10-re már ott volt értünk a kocsi - csak épp nem ott várt minket, ahol várnia kellett volna... Jó kis kezdés... Túl sok érdemi nem történt délelőtt, Tamás reklamált is, hogy miért kellett ilyen korán jönni... Csupán az ebéd maradt volna ki. :-P Mivel nem voltam éhes és az egyik táncos leányzó sem túl nagy étkű, így ketten ettünk meg egy adag kaját... Ebéd után aztán újra színpadi próba következett: további padlóelemeket lazítottak meg nekünk és pár padló mikrofon is feltűnt a színen. Nagyságrendekkel jobb lett a hangzásunk. :-)
Életképek a backstage-ből...
...és a színpadról - 6 tengelyes robot az egyik produkció megtámogatására
Megfáradt a drága...
...aztán harcoskodott, amikor felébredt :-D
Közben kifutottunk fotózkodni is
Abból kiindulva, hogy otthon a céges családi napot a raktár mögötti füves placcon szoktuk tartani, Tamással már április elején elkezdtünk gondolkodni, hogy vajon van-e esőnapi terv? A szombati próba előtt kiderült, hogy alaptalan volt az aggodalmunk. Meg nem erősített hírek szerint a rendezvény össz költségvetése forintosítva bőven 8 számjegyű volt, így aztán könnyedén belefért, hogy egy fedett sportcsarnokot béreljenek a bő 5000 főnek (a poszt írásakor 5551 a dolgozói létszám, ebből kb. 180 fő fellépett és kb. 20 fő szervezte a lebonyolítást).
15:00 körül érkeztek az első kollégák, ők a sportcsarnok körüli téren fotózkodhattak az évforduló alkalmából felállított különféle alkalmatosságok előtt és részt vehettek különféle apró játékos vetélkedőben. Az 5000 ember megvendégelésének nyertese a KFC volt, ők szállították a csibeszárnyból, csibeburgerből és vörös babos szósszal töltött batyuból álló "ünnepi menüt". A batyunak én csak addig örültem, amíg a többiek ették, mert azt hittem, hogy erdei gyümölcsös lekvárral van töltve. Aztán megkóstoltam... :-D Nem volt rossz, csupán már rákészültem az édes ízekre...
Érkeznek a kollégák... 100 busznyi ember... Nem lehetett könnyű összekanalazni ennyi járművet...
Gyűlik a közönség...
...és a látkép a színpad másik oldaláról
Amíg a lányok a hajukkal játszottak...
...addig mi odakint Tamással eljátszottuk a Csillagok háborúját :-D
A step táncos ha megpihen
Jutott idő bohóckodásra is
De lett komoly kép is :-)
Párocska
Talpig műszálban vártuk a 19:00-ás kezdést, közben 8x leizzadtunk és nagyon jól esett volna mindenkinek, ha közben egy 10 percet alhatott volna... És elérkezett a pillanat:
Az ünnepi köszöntőt követően először egy Hattyúk tava átdolgozást nézhetett meg a közönség, majd 3 kolléga slágereket énekelt, amit Tamásék kungfu bemutatója követett, elsőként a zászlósok, majd a botosok, s végül a puszta kézzel küzdők előadásában. Őket a népzenét előadó hangszeres együttes bemutatója követte, majd a logisztikus kolleginák legyezős-éneklős produkciója következett. A sorban a folytatást a cégvezetésből álló street dance produkció adta a januári robotverseny robot táncos produkciójával megtámogatva. Ezt a Grease koppintása követte, majd a HR-es kolleginák esernyős-táncolós-divatbemutató feelinges műsora következett. Utolsó előtti produkcióként egy kínai slágert adott elő egy srác, amit a mi step táncos előadásunk követett. Az est zárásaként kisorsolták a tombola fődíjait, majd a vezérkar elénekelte az idei évre komponált céges dalt. Ezután nyitották meg az éjfélig tartó szavazást, amivel az est során előadott produkciókat lehetett értékelni. A probléma csak az volt ezzel, hogy a QR kód birtokában bárki adhatott le szavazatot, nem csak az, aki részt vett az eseményen, úgyhogy el is indult a kalapolás a szavazatokért az ismerősök körében.
A kolléga a tánccal is próbálkozott, de nálunk is fáziskésésben volt, s végül megkérték, hogy csak egy dologra koncentráljon: így maradt neki a kungfu...
Lányaink a színpadon. Szerintem jobb lett volna, ha elölről kapják a fényt...
Ha Dance of Fire a műsorunk címe, akkor miért vannak benne a kék hullámok?!?
Itt már azért lángoltunk... :-D
Az utolsó taktusok kezdetén
A vezetőség énekel... :-)
Mindenki, aki szerepelt
A mi kis csapatunk (a lila pólós srác nem tudom ki, a kék pólós úr viszont annak gyártóegységnek a vezetője, aki pártfogásba vette a produkciónkat)
Hiába küzdöttünk az utolsó pillanatig, pár tíz szavazat különbséggel a Kungfu nyert, második a Grease koppintás, harmadik pedig a mi produkciónk lett. Egy picit dühítő, mert az énekes produkciók végig playbackről mentek, így a Grease koppintás is... :-/ A Kungfutól nem irigylem, mert őket tényleg szerette a közönség és a produkció mögött valódi munka van: alakzatot felvenni, szinkronban csinálni mindig sokkal nehezebb, mint csak rohangálni a színpadon és a "bárhol megállok úgyis jó". Ahogy a mi produkciónk mögött is sok munka volt: láttam mennyit dolgoztunk, láttam, hogy a többiek a csapatomból szívüket-lelküket beleadták, a munka közti 5 perces szünetekben is próbáltak, mi este munka után, hétvégén összejöttünk próbálni a szabadidőnk, a családjaik terhére - igazán megérdemelték volna az első hellyel járó dicsőséget... De ez van.
És most vége van. Véget ért 1,5 hónap kemény munka, sírás és nevetés. Akár hogy is, én büszke vagyok a csapatunkra a produkció után, mert emlékszem az első lépésekre, hogy az első próbán a fél banda majdnem orra esett, amikor a táncos vonulási képességet tesztelték, az első helyben ugrások utáni földet érés meg Józsi bácsi 8 feles utáni repülőzésére emlékeztetett... :-D És most kiálltunk 5000 ember elé a színpadra és hiba nélkül végigcsináltuk. Ahogy nekik is megírtam: sokat dolgoztunk, fejlesztettük magunkat, új táncot tanultunk, új barátokat szereztünk és ez sokkal fontosabb, mint az eredmény. :-)
Honnan indultunk és hova érkeztünk - én büszke vagyok rájuk :-)
A történet véget ért, de pihenni nincs időm. 1,5 hét múlva Ultrabalaton, s idén ismét csapatkapitányi szerepben is jelen leszek. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat 9e km távolból szervezni a dolgokat. :-)
Update 2017.05.10. 12:05 (6:05 CET): Most kaptuk az infót, hogy a ruhát és a cipőt véletlenül se dobjuk ki, mert a városi illetékeseknek tetszett a produkciónk és várható, hogy egyéb rendezvényeikre is hívni fognak minket táncolni. :-) Pedig én csak poénból dobtam fel a világkörüli turné ötletét... :-D
