Kiutazásom előtt olvasgattam egy blogot egy magyar család kínai életéről, bár ők nem Zhuhai-ban laktak (igen, közben haza költöztek), de vízum ügyintézés miatt anno jártak Hongkongban is. Náluk olvastam a hongkongi nagy Buddha szoborról és a Victoria Peak-ről is. Mindkettő felkerült a listára. Pár héttel ezelőtt a Victoria Peak-en voltunk, de a Lantau szigetén lévő Buddhát sem akartam kihagyni, annak ellenére, hogy nem vagyok a hívője.

Egy kirándulós-város nézős posztot akarok hozni nektek, de ma sem sikerült elég időben hazaérni, hogy befejezzem a szöveget és a képeket összeválogassam, így az megint csúszik. Pár hete megkezdődött a céges kosárbajnokság, így hétfőn a lányok meccsét néztem meg, majd Anqi-val beültünk vacsorázni. Kedden Leonának volt szabadnapja és este megnéztünk egy filmet. Az afrikai polgárháborúról szólt, ahol (mily meglepő) Kína menti meg a népet és a világot. Elég vicces jelenet, amikor a kínaiak hadihajói elindulnak segíteni és a többi nemzet hajói jönnek szembe, majd később meg is jegyzik, hogy "a többiek már menekültek". :-D Meg amikor az összes afrikai vigyázzba áll a kínai zászló láttán... :-D És azt is megtudtuk, hogy az összes afrikai boltban kapható Maotai, a kínaiak egyik nemzeti itala (baijiu kategória...). Propaganda film, nem kétség. És ahol nem angolul beszélnek, ott van angol felirat is, hogy a külföldi is megértse... :-P

S ha már film, akkor el is érkeztünk a poszt apropójához. Hetek óta tervezem megírni, de amikor gép elé kerülök, akkor soha nem jut eszembe - csak fürdés közben. Bár a Star Wars-ról hallottam, sőt, részleteket és egy részt is láttam belőle, de a teljes sztori hiányzott. Régóta meg akartam nézni, s pár hete végre nekiálltam. Azóta fürdés közben mindig és néha főzés után is eszembe jut a film. Van ami eszembe juttassa. :-D

Pénteken Tamás bedobta, hogy van-e kedvünk este inni valamit? Jaspernek volt programja, de Leon és én is ráértünk, így munka után elmentünk a London Lounge bárba. Korábban valahol a tengerpart közelében volt egy sokkal kisebb helyen, ide nem olyan régen költöztek át. Pár hete már jártam ezen a helyen.

A pohár/korsó/üveg sör ára az egekben, tekintve, hogy import sörökről van szó. Jobban megéri toronyban (3 liter) venni a sört, akkor 25-35%-ot tudsz spórolni. A torony ára 178-278 RMB között mozog, s mi a 2. legolcsóbbnak számító Hónap Sörére szavaztunk, ami most a Halott Póni nevű nedű. Hamar meg is hozták a tornyot, de: a csap felőli oldalon 3 literig volt skálzva, a torony hátoldalán 2,5 literig (persze ez utóbbi a belehelyezett jégtartós állapotot mutatja...).

Nem tudom, otthon a hírekben van szó róla, hogy egy tájfun éppen most szántja végig Japánt? Ő NORU (poszt írásakor) 18 napja élő tájfun és úgy számolják, hogy még legalább egy napig élni fog, noha erőteljesen lassul és gyengül.

Lehet vágni a centit. Megérkezett a repülőjegy, szeptember 1-én este repülők haza... Igen, letelik a kiküldetés. :-(

Egyrészt örülök, mert van pár dolog, ami már hiányzik Európából, amit jó lenne újra látni, újra átélni, újra érezni. Másrészt szomorú vagyok, mert itt legalább nyugis az élet: nem ömlik a nyakadba a politika józan észt nélkülöző ideológiai hülyesége, amit nem lehet kikerülni (oké, biztos itt is megy, de nem olyan húsba hatolóan - és különben is: nem értem a nyelvet :-D ).

Másrészt van még bőven, amit meg lehetne nézni, akár Kínában, akár a környező országokban. Kijövetelemkor terveztem, hogy majd megyek Thaiföldre, Malajziába, Tajvanra, Vietnámba, stb., megnézem a Nagy Falat, az Agyaghadsereget, stb. Aztán rájöttem, hogy bár sokkal közelebb vagyok, mint Magyarországon, így a repjegy is olcsóbb, de néhány helyre az eljutás csak átszállással lehetséges és a hétvége sem feltétlenül elegendő a megtekintésükre (a szabimat pedig leginkább a hazautakra használtam fel) - így aztán csak lassú ütemben lehet eljutni mindenhova. Pláne úgy, hogy sokszor a kollégák is szerveztek valami activity-t a hétvége valamelyik napjára... Egy nagy kirándulás azért még tervben (kivitelezés alatt) van, illetve egy másikról hamarosan jön a poszt is. Addig viszont vegyetek centit és kezdjétek vágni - helyettem is. :-D

Ki találja ki mi ez?

Segítek, kibontom:

Régen esett szó a blogban főzőcskéről és evésről, ezért most vegyük elő a témát. Régóta terveztem, hogy csinálok pörköltet vagy halászlét, de ősszel ez esélytelen volt, mert őrölt csemege pirospaprikát nem találni, csípőset is csak utánajárással. Közben kiderült, hogy JD-ről és Taobao-ról is lehet rendelni, de elég húzós ára van, tekintve, hogy Európából kell utaztatni. Így nem maradt más, mint egy Kína-Magyarország-Kína forduló alkalmával hozni magammal. Postázni is lehetett volna, de kérdés, hogy mennyi idő alatt ér ide... Leon viszonylag gyorsan megkapja a otthonról a küldeményeket, de csak az alapos átvizsgálás utám, ami során bizonyos termékek a behozatali tilalomra hivatkozva kikerülnek a csomagból. Tamás viszont csak múlt héten kapta meg a márciusban feladott levelet, ami a teszt lett volna, hogy a cserélt magyar bankkártyáját is meg fogja-e kapni - végül egyszerűbb volt nekem elhozni májusban. :-) Aztán kiderült az ok is: Leon-nak kínai írással címzik a csomagot, Tamásnak viszont az angol elnevezés szerint címezték, amivel a kínai postás kollégák nem tudtak mit kezdeni.

Ma szabin vagyok, úgyhogy gondoltam pótlom a blogon az elmaradásaimat. De rá kellett jönnöm, hogy nincs is annyi, mint gondoltam. Ez a poszt maradt el a múlt hétről, meg még 2 másik nagyon régről, de ahhoz még gyűjtöm a kép anyagot.

Ez a poszt a geológusoknak lesz a kedvence. :-) Történt ugyanis, hogy a májusi céges születésnapkor az esemény helyszínére menet a telefonon a térképet böngészve felfedeztem egy parkot a közelben, nem túl messze a makaói egyetemtől (ami egyébként Zhuhai területén van, tőlük bérli a területet az egyetem). Tőlünk is megy arra busz, de nem akartam egyedül elmenni oda. Végül úgy döntöttem, hogy nem várok senkire, így múlt hétvégén megindultam. A buszról leszállva egy 10 perces séta vár az emberre, majd a park bejáratánál a tábla a belépő árakkal: 60 RMB a teljes árú, 40 RMB a kedvezményes a diákoknak és a nyugdíjasoknak. Ezen kívül csoportoknak további kedvezményt adnak. Hogy engen minek néztek nem tudom, de 40 RMB-ért beengedett a leányzó. :-D

Ülsz a kocsiban hazafelé menet, aztán a piros lámpához érve gyanús lesz a melletted lévő sávban a kocsi... "Miért néznek 3-an hátrafelé?" Aztán amikor megálltok mellette, akkor már módosítod az előző kérdésed: "miért néznek 3-an hátrafelé és 4-en előre ott, ahol ülés sincs?" 8-O

S mindez nem egy betépett forgatókönyv író keze nyoma egy hollywoody-i filmben, hanem a való élet... Én összesen 13 embert számoltam (2 az első üléseken, 4 a második sorban, 4 a harmadikban és 3 az utolsó sorban hátrafelé nézve), Tamás a túlsó oldalról csak 11-et. Hogy ne vesszünk össze és mert én voltam közelebb, ezért kiegyeztünk egy átlag 12-ben. :-D De mindegy, hogy 11, 12 vagy 13, az a kocsi eredeti konfigurációban is max 7 ember szállítására lenne alkalmas... Bár ha utána számolunk, akkor lehet, hogy az egy főre jutó károsanyag kibocsátás így kedvezőbb, mintha helyijáratos busszal jöttek volna... :-P :-D

Ha eddig még nem dobtad el az agyad, akkor ettől a poszttól lehet, hogy el fogod. Én legalábbis azt tettem, amikor megláttam a poszt főszereplőjét. Alap tétel, hogy ha meg akarsz gazdagodni és ezt nem szerencsejátékkal akarod elérni, akkor olyat kell kitalálnod, ami érdekli az embereket, amit megvesznek és persze még nem találta ki más. Ehhez az is kell, hogy tudj másként gondolkodni, elvonatkoztatni a már meglévő dolgoktól. A januári robotversennyel nem gazdagodtam meg, de hozott egy első helyet a sörös üveg robotos felbontása és a sör korsókba töltése, mert a feladat komplexitása túlmutatott a többiek 1 funkciót kihasználó megoldásainál. A konzerv kókusz pedig szintén ilyen távolabb mutató elgondolkodás eredménye. :-)