Egy ideje Kína is Halálos iramban 8 lázban ég, mindenki posztolt képet a moziból vagy a mozijeggyel. A guangzhou-i metróban nekem is kellett fotózkodnom a plakát előtt, ha már itt is visszakapom a csajoktól, hogy tisztára Jason Staham vagyok... :-D Szerintem nincs akkora hasonlóság, de ha ők így érzik... :-P
Szerdán meglátogatott egy ismerős, de nem volt otthon semmi, amiből főzhettem volna, így a 2 sarokra lévő kiülős helyre mentünk le enni. Még sosem próbáltam, de mindig szimpatikusnak tűnt mikor arra jártam. Sikerült is bekajálni mindenfélét: tésztát, sűlt dumplingot, csúnya halat, rizst, meg az algalevesnek kinéző valamit. A vacsorát "szokás szerint" telefon hívással zavarták meg az otthoni kollégák - hiába, nem tudnak meglenni nélkülem. :-P
Vacsora után jött az ötlet, hogy akkor ő körülnézne a shopping mall-ban... Az időmbe belefért, el is sétáltunk, itt van a közelben. Mindig van valami activity, ezen kívül kb. 2 hetente változó témával várják a látogatókat. Látvány alapján most a mesevilág a téma: a pláza közponi részén egy szárnyas ló húz egy ajándék dobozt, lufiból megépítve, a pláza hozzánk közelebbi bejáratánál pedig szintén lufiból egy teás csésze-teás kanna kompozíció van kiállítva. Mivel látogatóm is a hatalmas növésű kínaiak közül való, így a felállított korlát felett éppen csak átlátott. :-D
A pláza közepén észre vette a karaoke boxot, és mindenképpen be akart menni énekelni. Mivel az énekhangom csapni való és különben sem tudok kínaiul énekelni, így rettentően örültem, hogy minden hely foglalt volt és 3 perc várakozás után sem mutattak hajlandóságot kijönni. :-) A helyzetet felismerve új célpontot keresett, amit egy butikban meg is talált... Szerencsére gondoltak a férfi népre is, így belépés után engem egyből a butik közepén a fal mellett lévő székekhez vezettek. Viszonylag gyorsan ki is találta, hogy ő 3 ruhát szeretne és ezt közölte is velem. A "jól van, vedd meg!" reakciómra a "de nincs pénzem!" bociszemes történet következett. Azt is elárulta, hogy 700 RMB (28eFt). Darabja. Gyors fejszámolás: 700 RMB, háromszor. Akár hogy is, az 17 sör naponta 1 hónapon keresztül... Avagy 6 sör naponta 3 hónapon keresztül... De eszembe jutott Sub Bass Szabi közel 20 éves dalszövegének egy darabja is: "...nem születtél királylánynak, dolgozol, azt veszel..." És különben sem a barátnőm, hogy ennyit ráköltsek... Valószínüleg ezek a gondolatok mind kilátszottak, mert jött a beismerő rész: "tudom, hogy drága, de..." 3 perc után ezt is feladta, így üres kézzel elhagytuk a nevezett, pénz lenyúlásra létrehozott intézményt.
Az üzletből kilépve megakadt a szeme a mozi feliratán és egyből megindult, mint hőkövető rakéta a sugárhajtómű felé... Régebben is láttam az ismerősök moziban készült fotóit, Tamásnak is mondtam egyszer, hogy poénból be kéne nézni, így különösebben nem ellenkeztem, s csak reméltem, hogy rá tudom beszélni a Halálos iramban 8. részére. A mozi bejáratánál aztán megláttam a kiírást, persze kínaiul, de a nyolcast nem lehetett eltéveszteni, így rá is böktem, még mielőtt más ötlete támad. Szerencsére 15 percen belül kezdődött, így gyorsan vettünk is jegyet. 50 RMB (2000Ft) + 10 RMB a 3D-s szemüveg. Reméltem, hogy szinkronizálatlan és legalább az angol beszédet érteni fogom. A történet Kubában kezdődik, így kedvező jelnek vettem, hogy spanyolul beszélnek és kínai a felirat, de bíztam a változásban, mert a spanyol tudásom nem elegendő ahhoz, hogy az egész filmet megértsem. Szerencsére rövidesen angolra váltott. :-)
Maga a terem egyébként semmi extra, a székek az otthon is ismert minőséget képviselik. Csupán egy szívfájdalmam volt: a film harmadánál szerettem volna kinyújtani rendesen a lábam, de hosszú küzködés után csak úgy sikerült, hogy a szomszéd lábterét is igénybe kellett vennem némi kicsavarodott féloldalas kommandózás után. Pesten még nem voltam a nagy plázák mozijában, így az ottani viszonyokat nem tudom, otthon meg nem ilyen. Itt ha megveszed a jegyet, akkor egy hosszú, enyhe hullámvonalat formázó, szőnyegpadlós hatalmas folyosóra mész be, helyenként kényelmes padokkal, hangulatos világítással, stb. Két szó jutott eszembe ott sétálva: kényelmes luxus. Hogy pontosan hány vetítőterem van, azt nem tudom, de a 9-es számú mellett elmentünk, úgyhogy az még biztos létezik. Én jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy a lábamat nem tudtam rendesen kinyújtani. És mielőtt elfelejtem: semmi zacskóval zörgés, semmi "mennyi pattogatott kukorica van még?" doboz rázás, semmi szürcsölés - nem hittem, hogy moziban tapasztalni fogom még ilyet. :-).
