Amíg én a haza utazást a karácsonyi időszakra ütemeztem, addig Tamás ugyanezt a kínai újév idejére szervezte, és vasárnap érkezett vissza magyarföldről. Ez abból a szempontból volt előnyös, hogy mindketten tudtunk hozni olyan dolgot, amit itt nem vagy nehezen lehet beszerezni. Mivel ő nagyon hiányolta, így én sajtot hoztam neki meglepetésként a kért dolgok mellé. Én csak egy kis hazai csokit kértem, mert akkor még nem fedeztem fel a csokis pultot a teszkóban, és minden másból van még elegendő. Tegnap munka után le is hozta az árut: a csokikat, egy ajándék magyar vajat és egy szál magyar házi kolbászt. Egész este azt szipuztam, hogy még azelőtt jól lakjak vele, mielőtt neki állok enni... :-D Mivel a "nyers" kolbászt nem igazán szeretem, így feltettem a polcra, hogy szikkadjon egy kicsit. Pont jó lesz húsvétkor... :-D

Nem tudom miért, de tegnap délután elkezdett fájni a nyakam és a hátam bal oldala. Valószínű elfeküdtem kicsit és az érkező front kihozta belőlem (a frontokra amúgy nem vagyok érzékeny). Munkaidő végére már nagyon fájt, ezért gondoltam, hogy eljött az ideje a hetek óta tervezett masszázsnak. Tamással beszélgetve szóba került a téma, s egyből kapott is az alkalmon, hogy ő is eljöjjön, mert neki meg a hosszú repülőút tett be és különben is régóta beszéltük már, hogy meg akarja már nézni a masszázs szalont. Egészen megörültem, amikor egy majd' 2 fejjel alacsonyabb, de elég jó húsban lévő csajszi jelent meg, hogy akkor most ő fog masszírozni - féltem, hogy a vékony kis csajok nem fogják tudni rendesen kimasszírozni a nyakam. Azért egy kis activity kellett, hogy a leányzó a lábammal kevesebbet foglalkozzon és inkább a nyakamat nyüstölje, de összejött. Sikerült is rendbe tenni - egy óra erejéig. Közben megvacsoráztam, sör-virsli party ahogy kell, hogy az alkohol is lazítson picit. Viszont a fájdalom előjött és nem akart csillapodni, sőt, erősödött. Nem volt mit tenni, fájdalom csillapítót vettem be. Aztán eszembe jutott a sör - na nem baj, legalább végig mosolygom az estét. :-D Egy 20 percet még szenvedtem az erősödő fájdalom miatt, aztán egy varázsütésre pár perc alatt elmúlt. Reggel a lakásból kilépve láttam, hogy tiszta víz minden - szerintem az eső jött és nyomott, s amikor elkezdett esni akkor szűnt meg a fájdalom, mert a fájdalomcsillapító ilyen éles váltásban nem csillapítja a fájdalmat.

Ma reggel felmerült bennem egy kérdés - akinek van tapasztalata ilyen témában, az segítsen légy szíves. Ahogy jövünk dolgozni 2 hídon kell keresztül jönni. Az egyik egy rövid, 4-500m-es, a másik viszont bő 2,5 km. Ennél a hídnál szoktam látni változó számban kavics szállító uszályokat. A folyó észak-déli irányú, néha a folyás irányban, néha ellenirányban áll az orruk, néha mozognak, néha állnak. Időnként különös, leírhatatlan érzés fog el ezeknek a monstrumoknak a láttán... De most nem is ez a lényeg. Ma reggel a hajók mind a folyás irányra merőlegesen, kelet felé néztek, még a folyó közepén is. Miért jó ez?

Ünnepek előtt valami kis ajándékkal kedveskedik a cég a dolgozóknak. Szeptemberben az őszközép ünnepe előtt az akkor szokásos Mooncake-ből kaptak egy dizájnos 4-es dobozt a dolgozók. Most, az új év előtt jó kívánság papírtekercset kaptunk, amiből a 2 nagyot a bejárati ajtó 2 oldalára, a kicsit pedig fölé kell(ett) ragasztani hasonlóképpen ahogy Luluéknál is lehetett látni az ajtók körül. Én nem ragasztottam ki, megelégedtem az ajtóra ragasztható díszekkel.

Körbe ragasztott ajtó Luluéknál a szentélynél - a mi tekercseinkkel is így kellett volna  

Meg hát! :-D

Aki most csajokban reménykedik, azt téved. Az nyert, akinek Gombóc Artúr jutott eszébe. Igen, csokizni fogunk. :-)

A Holdújév közeledtével nem csak a különböző díszek és a mandarin jelent meg nagy számban a boltokban, hanem egy új csokis pultot is felfedeztem, azon kívül, hogy a bolt minden szezonális vagy akciós termékes részén is csoki illetve cukorka volt kipakolva. Nem kérdeztem utána, de ha a mandarin és a narancs az arany, a gazdagság és a siker szavak hangtani hasonlósága miatt került bele az ünnepkörbe, akkor tippem szerint a csoki és a cukorka az édes életre asszociál.

Ahogy január elején megláttam a boltokban a sok édességet az egyik polcon észre is vettem egy feltűnően olcsó csomagot: az angol felirat szerint Toffie illetve csokoládé. 400g csupán 9,9 RMB. Tábla csoki árban számítva 100Ft. Kicsit gyanús volt, de "több is veszett Mohácsnál!" felkiáltással rászántam a pénzt. Ha jó, akkor nyertem, ha nem, akkor legfeljebb kidobom... Otthon gyorsan ki is bontottam és néztem értetlenül: karamellás cukorka kinézet és íz, de töltetlen keménycukorka állag. És hol a csomagoláson ígért csoki?!? Nem álltam neki bogarászni a csomagolást, de úgy járhatott a fordító, mint a WV shanghai-i gyárában, ahol az első WV Teramont átadása alkalmából rendezett ünnepségen a transzparensen kínaiul az volt olvasható: "Teramont, az első autó, ami lejött a gyártósorról", angolul viszont már így hangzott "Teramont, az első autó nem működik". :-D A "下线" egyben tényleg "nem működik", külön viszont "lejött + sor" jelentéssel bír - óvatosan a fordító programokkal! :-D

Két hasonló kinézetű, de teljesen különböző gyümölcsről írok most.

Első a durián. A majomkenyérfa-félék családjába tartozik, Dél-Ázsia Egyenlítő környéki részén él, Malajzia és Indonézia az őshonos hazája, de Thaiföldön, India déli csücskében illetve Ausztrália bizonyos északi részein is termesztik. A termése a 30 cm-t is meghaladhatja, kemény, nagy tüskés héja van. Súlya a 8 kg-t is elérheti. Nem szeretnék annak a helyében lenni, akinek a fejére esik... A fogyasztásához különleges perverzió kell: a gyümölcshús sárga színű, pudding puhaságú, kb. édes dió ízű - de erőteljesen csatorna szaga van. Annyira erőteljesen, hogy többek között pl. a szingapúri metróról ki van tiltva... Éppen ezért én sem kósoltam, csak olvastam. :-D 

Durián a boltban...

...és a szingapúri metróról kitiltva

Kínában a legkülönfélébb ételekkel találkozhat az ember, a szárazföld és a vízek élőlényeiből egyaránt készül reggeli-ebéd-vacsora. Itt, a tenger közelében nem nehéz hozzájutni olyan alapanyagokhoz sem, ami otthon nehezen vagy arany áron szerezhető be. Kagylót, rákot otthon csak egyszer ettem kóstolóba, csigát meg egyszer sem. Itt mindegyikből jutott többször is. Garnéla szinte minden éttermi vagy nagyobb társaságban fogyasztott étkezéskor volt az asztalon.

Az előbbiek közül a garnéla az, aminek otthon is neki állnék - és tegnap el jött az idő. Régebben is terveztem, de az élő garnélával nem akartam vacakolni, a csomagolt pucolt-fagyasztott pedig túl sok lett volna egy magamnak egy étkezésre - a hűtő fagyasztó részét meg nem üzemeltem be. Most viszont találtam kimért pucolt-fagyasztottat is, így gyors recept keresés után megvettem a még hiányzó hozzávalókat: a citromot és az olivaolajat. Nem terveztem túl variálni, és az eredeti receptből kihagytam a petrezselymet, mert az itteninek az íze nagyon nem jön be. Valamint az ajánlott pirítós is feledésbe merült, mert nincs kenyérpirítóm. :-(

Ahogy megígértem, most jöjjön némi tűzijáték. A holdújév közeledtével itt Kínában mindenki vesz, majd az újév fordulóján, valamint az azt követő napokon mindenki lövi és durrogtatja elűzendő a gonosz szellemeket (ennyi nappal később is hallani még esténként itt Zhuhai-ban is) de különösen könnyű ez akkor, ha a fél család a tűzijáték gyárban dolgozik, mint Luluék. Meg a fél környék... S hogy mi fogyott el éjszaka? Hát ez:

Főnök úr szava járásával élve: benyomást keltő, nem?

Egy órán keresztül szólt és még maradt másnapra is...

És akkor következzen a második rész a Lulu családjánál töltött ünnepről.

Mivel Len sikeresen elszunyókált majdnem délig, így Lulu szüleihez is ennek megfelelően érkeztünk. Ők már régen megebédeltek, így csak nekünk tálaltak. Szokás szerint többféle étel, húsok, zöldségek. Ebéd után körbe sétáltuk a falut - kb. fél óra alatt megvolt, de közben sűrűn megálltunk fotózni és hogy Lulu elmesélje melyik fa micsoda és mi a termése. Ezt követően dumplingot csináltunk hármasban. A tésztát meg lehet venni a boltban is, most mi is abból dolgoztunk. A töltelék elég összetett volt: darált hús, újhagyma és snidling. :-D Na jó, kicsi olaj és egy leheletnyi só is került bele. Közben a család többi tagja nekiállt feldíszíteni a házakat.

Boldog Új Évet! - ismét. :-D

Nem őrültem meg, csupán most van a kínai holdújév kezdete. Vagyis január 28-án volt az első nap. Az előkészületekről külön terveztem írni, de borult a tervem. Erről később. Mivel a poszt önmagában elég hosszú lenne, ezért 2 részre szedve közlöm. Íme az első rész.

Tehát holdújév. A kínaiak az általunk is használt naptárrendszer szerint élik az életet, de a kínai holdnaptár szerint ünneplik az ünnepeiket. Persze van kivétel is: a január 1., az április 4., a május 1. és a Kínai Népköztársaság kikiáltásának ünnepe október elején. A kínai holdújév avagy Tavasz Fesztivál január közepe és február közepe közé esik, évente változó időben a Hold járáshoz igazodva. Ilyenkor mindent és mindenhol feldíszítenek, ahogy ez a lakóparkban is megtörtént.

A hétvégén az otthoni kollégáknak volt egy kis problémájuk az egyik, korábban általam fejleszett, átmenetinek szánt excel programmal. A program maga jó, csak a használatában van egy pici furcsaság, ami ritkán tapasztalható és nem befolyásolja a feladat elvégzését, amire ki lett találva. A hét elején átírtam a progit és reméltem, hogy nem lesz gond. Erre ma reggel a program nem megfelelő működéséről szóló friss (alig 1 órás) levél fogadott. Nem értettem, mert a vonatkozó programrészhez nem nyúltam. Hamar rájöttem, hogy egy külső forrásból származó adat nem megfelelősége okozta a problémát. Javítottuk. Az időeltolódás miatt otthon hajnali 2-3, itt 9-10 óra volt. Az egyik kollegina meg is jegyezte, hogy ezentúl bártabban fog keresni, mert tudja, hogy "éjjel-nappal" elérhető vagyok. :-D Ebben nincs változás, mert egyébként otthon is így volt. :-) Szerencsére azért az éjszaka közepén ritkán szólt a telefon. :-)

A robot verseny és a borozás, illetve az alkoholok áttekintése után maradjunk még picit ezen a vonalon. :-)

Elsőként tekintsünk vissza a robot versenyre. Sikerült szereznem egy videót és abból kivágni a fontosabb mozzanatokat:

"Lássuk mi ez?!"